I first became interested in the fact that glass is liquid. Any object made of glass goes through different machines, techniques, and professional tricks until it reaches its final stage. During the time I was leaving high school, I was interested in wire glass – how the framework grabs this type of glass when it is deformed and leaves an exciting flow behind. My previous glass pieces were organic forms or tracery. My geometrical, striped blocks are simple prisms from outside. The shapes get more hectic inside, appearing as if I have turned them inside out. The colorful glass sheets are melted and the inside colors and shapes are formed by the heat. The continuous, parallel stripes symbolize the harmony of nature and the eternal circle of time. This is where we were born; we are part of it. The circular or rectangular frame in the middle expresses the human presence; the exact thinking. Rotating these circles and squares shows the the ever changing civilization and the ways in which we think. The struggles of time we fill with our lives, the lived moments, the tiny speck of dust in the eternal and inconceivable universe. It is like a stone which is thrown into water, man is born, and something has changed. Both types of shaping require different types of people. The cold shaping needs calmer, reflective, consequent personality and suggests unlimited time. The hot one is fire itself. It is virtuoso, energetic, experienced, forward thinking, and sensitive, improvising, transforming, alive. I deal with the union of these two types. The creative spark of the hot glass is brought together with the cleanness, transparency, and play of light that the cold glass encompasses. It originated as a stroke of genius, matures in the atmosphere of inspiration and we finish it as an experienced master, as it is worth doing in our own aesthetic culture. It can only be attained with the forces of love and humility. It is very exciting!

Ami az én érdeklődésemet kinyitotta, az üveg folyadék lénye. Egy üvegtárgy egy halom gépen, technikán, szakmai trükkön keresztül áthalad, mire elkészül. Már az érettségi idején foglalkoztatott a drótüveg, amely ha torzul, a vázszerkezet visszafogja az elfolyni szándékozó üveget, izgalmas megfolyásokat hátrahagyva. A korábbi üvegeim egy része organikus formájú v. áttört, rácsszerkezet. A geometrikus, csíkos tömbjeim kívül egyszerű hasábok. Belül történik a formai mozgalmasság, mintha kifordítottam volna őket. Színes üveglapokból összeolvasztott és melegen formázott belső szín és formavilág. A folytonos, párhuzamos csíkok a természet harmóniáját és az idő végtelen folyamát jelképezik. Azt, amibe beleszülettünk és amelynek részei vagyunk. A középen lévő körkörös vagy négyzetes keret az emberi jelenlét kifejezése, az egzakt gondolaté. E körök és négyzetek elforgatása az élő és folyton változó civilizáció és gondolkodás kavarodása. Az az időé, amelyiket életünkkel töltünk ki. A megélt pillanaté. Egy apró porszem a végtelen és felfoghatatlan univerzumban. Mint a víz tükrébe dobott kő, megszületett az ember és valami megváltozott…Mindkét megformálás két teljesen különböző embertípust választ magának. A hideg, a nyugodtabb, megfontolt, konzekvens és korlátlan idő lehetőségét, mint a folyó víz. A meleg viszont maga a tűz. Virtuóz, lendületes, gyakorlott, előrelátó és megérző, improvizatív, átformáló, megszülető és életteli. Én kettőjük unióját űzöm: a meleg üveg teremtő szikráit a hideg üveg tisztaságával, transzparenciájával és fényjátékával. Az isteni szikrából indul, az ihlet mámorában dunsztolódik, hogy aztán gondolkodó és tapasztalt mesterként „fejezzük be” a saját esztétikai kultúránkhoz méltóan. Csak szeretettel és alázattal lehet megközelíteni.
Nagyon izgalmas!